Nőgyógyászati szakrendelés

A vizsgálat az orvosi kórelőzmény felvételével kezdődik, beleértve a menstruációs ciklust, fogamzásgátlást, szexuális életet, korábbi nőgyógyászati problémákat, korábbi műtéteket, és az éppen esetlegesen fennálló tüneteket illetően. A nőgyógyászati vizsgálat részét képezi a kolposzkópia, melynek során egy nőgyógyászati képalkotó rendszer segítségével megvizsgálják a méhszáj, a méhnyak, a hüvely, és a szeméremtest területét, így feltárhatóak az olyan esetleges elváltozások is, melyek szabad szemmel nem láthatóak. Ezt követi a hüvelyi vizsgálat, melynek segítségével az esetlegesen panaszt okozó, tapintható elváltozások pontosan lokalizálhatóak. Kötelező vizsgálati elem a hüvelyi ultrahang, melynek köszönhetően képet kaphatunk a méhről, a petevezetékekről és a petefészek működéséről, illetve szerkezetéről, a kismedence egyéb eltéréseiről. A kismedence ultrahang vizsgálata során nem csak a méh és a petefészek területe válik részletesen áttekinthetővé, de a kismedencei szervekben bekövetkező esetleges rendellenességek is megfigyelhetőek ezáltal. A fentieket kiegészíti az évente ajánlott méhnyakrákszűrés, vagyis citológiai vizsgálat, valamint a HPV szűrés,  melynek alkalmával a kezelőorvos a méhszáj felszínéről váladék mintát vesz, majd a mintát a laboratórium kiértékelésnek veti alá. Az eredmények a gyulladásos folyamatokról, illetve daganatmegelőző, vagy daganatos megbetegedésekről is megbízható információkat nyújtanak.

A nőgyógyászati fertőzések hátterében többféle mikroorganizmus állhat. Ezek a fertőzések, gyulladások a szeméremtest, a hüvely, a méhnyak, a méh, és a petefészek területét is érinthetik. Amennyiben a következő tüneteket tapasztaljuk magunkon, nem érdemes halogatni a nőgyógyász szakorvosi vizsgálatot: viszketés, abnormális hüvelyi folyás, vagy irritáció, vörösség, duzzanat a szeméremajkakon, fájdalmas vizeletürítés, kismedencei vagy alhasi fájdalom. A hüvely ph mérése ebben az esetben azért lényeges, mert amikor a normál hüvelyflóra megváltozik vagy felborul, annak hátterében gyakran viszkető, égő érzést okozó hüvelygombás fertőzés áll. A másik ilyenkor gyakori ok, a bakteriális vaginózis, mely a candidához hasonlóan szájon át szedett gyógyszerrel és helyi készítményekkel egyszerűen gyógyítható, azonban kezelés nélkül a fertőzés átterjedhet a méhre és petefészekre is.

A STD vagyis szexuális úton terjedő betegségek a fentiekkel ellentétben hosszú ideig tünetmentesen lappanghatnak, és gyakran már csak a szövődmények megjelenése érzékelhető kellemetlen panaszok formájában. A panaszokat olyan mikroorganizmusok okozzák, melyek szexuális úton vihetőek át, tehát alap esetben ezek a kórokozók nincsenek jelen a hüvelyflórában és nem is lehetséges a megfertőződés, kizárólag szexuális kapcsolattal. A leggyakrabban előforduló nemi betegségek közé sorolható a Chlamydia, a HPV fertőzés, és a herpes genitalis. A teszt mintavétellel zajlik, melynek kiértékelése speciális laboratóriumi körülmények között történik.

Az endometriózis egy krónikus nőgyógyászati állapot, mely során a méhnyálkahártya méh üregén kívül is megtelepedik, így például a petefészkekben, a petevezetékekben, hashártyán vagy más kismedencei területeken is megjelenik. Kritikus esetben, előrehaladva a betegség betör egyéb szervekbe, mint a húgyhólyag, belek, húgyvezeték, mely sokszor elviselhetetlen panaszokhoz vezet. Ezek a szövetek idegen helyen való jelenléte gyulladást, hegesedést okozhat a környező szervek körül. A hegesedés és a gyulladás befolyásolhatja a petevezetékek funkcióját, blokkolhatja azokat, vagy megakadályozhatja a petesejt és a hímivarsejt találkozását. Mindemellett az endometriózis szövetek károsíthatják a petefészkek normális működését és a petesejt érését is. Mindez összességében amellett, hogy megnehezítheti a fogantatást és nagyon súlyos fájdalmakhoz vezet. A diagnózis általában nőgyógyászati vizsgálattal, ultrahang diagnosztikával, szükség esetén MR segítségével történik. Sok esetben a vizsgálatok eredménytelenek, éppen ezért a panaszok miatt laparoszkópos beavatkozás történik, ahol azonosíthatóvá válik a betegség.

Az endometriózis kezelése több irányban haladhat: gyógyszeres terápia, sebészeti beavatkozás vagy mindkettő kombinációja. Hormonterápia segíthet a tünetek enyhítésében és a szövetek növekedésének gátlásában. A műtéti megközelítés során az érintett területeket kompletten eltávolítjuk, ezáltal javítva a betegség tüneteit és a termékenységet. Az endometriózis kezelése személyre szabott, az egyedi tünetek és a betegség súlyossága alapján alakul. Fontos az orvossal való rendszeres konzultáció és az előírt kezelés betartása a hosszú távú eredményesség érdekében.

Az általános nőgyógyászati szűrővizsgálatok mellett a laborvizsgálatok ugyancsak rendkívül fontos szerepet kapnak a betegségek megelőzésében és a pontos diagnózis felállításában. Nemcsak a panaszok megléte során lehet rájuk szükség, hanem a nők életének számos kiemelt részében jelentőséggel bírnak: így például a fogamzásgátlásban, nőgyógyászati hormonvizsgálatoknál, a várandósság idején, meddőségi vizsgálatoknál, változó korban, és a családtervezés során egyaránt. Mielőtt laborvizsgálatra kerülne sor, minden esetben szükséges egy alapos nőgyógyászati kivizsgálás, majd ezután a nőgyógyász szakorvos határozza meg, hogy milyen vizsgálatok szükségesek.